A 14 órakor kezdődő ballagási ünnepséget a hatályos óvintézkedések jegyében szervezték, így minden diák részéről csupán két meghívott vehetett részt személyesen az eseményen, ennek ellenére az egyenként bevonuló osztályokat így is hangos, büszkeségről és örömről árulkodó taps fogadta az udvaron.
A hat osztály 144 diákjához első körben Pataki Enikő, a tanintézmény igazgatónője szólt. „A mai napnak ti vagytok a hősei, kedves tizenkettedikesek. Rátok figyelnek ma a büszke, féltő szülői tekintetek, értetek öltözött ünneplőbe az iskola, és veletek élik át a pillanat szépségét a benneteket útra bocsátók. Nehéz időszak van mögöttetek, amelyben egész társadalmunk számára ismeretlen helyzetekben kellett helytállnotok. Ha tavaly márciusban néhány napig-hétig még felhőtlenül örültetek is a hirtelen jött vakációnak, a napok múltával egyre inkább éreztük mindannyian, nehéz ez így. Szeretnénk visszakapni a régi életünket. Előttetek, a ballagó ifjú nemzeték előtt álló legnagyobb kérdés pontosan ez: a régi éltünkhöz kell-e visszatérnünk? Vagy olyan új világ születik-e, amely tanult az előző hibáiból, képes újrateremteni önmagát? Milyen lesz az elkövetkezendő évtizedek új világa? És hol lesz benne a ti helyetek? Az elmúlt időszak sok mindenre megtanított benneteket: felértékelődtek az emberi kapcsolatok, az egymásra utaltság, megtanultatok örülni, hogy látjátok, üdvözölhetitek egymást. Ugyanakkor önállóságra is nevelt benneteket ez az időszak. […] Képesek voltatok kihozni a jót is a rossz helyzetből. Vigyétek magatokkal az elmúlt időszak, a középiskolás évek alatt megtapasztaltalt legfontosabb tudásotokat. Merjetek önmagatokért küzdeni. Merjétek az álmaitokat céllá változtatni azzal, hogy mindent megtesztek a valóra váltásukért” – hangzott az iskola vezetőjének köszöntője.
Pataki Enikő után Kallós Zoltán üdvözölte a végzős diákokat. Az oktatásért felelős államtitkár beszédében az elmúlt másfél év kihívásait és közös küzdelmeit idézte vissza, melyeket a diákok, pedagógusok és szülők összefogásával mégis sikerült leküzdeni, s melyért mindenkit köszönet illet. Kallós zárszóként arra is emlékezte a búcsúzókat, hogy Szatmár az egyetemi évek után visszavárja őket, szüksége van rájuk. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Pataki Csaba megyei tanácselnök is. „Bármerre is vezéreljen benneteket az a csillag, amelyről az előbb énekeltetek, ne feledjétek, hogy kölcseys diákok voltatok, hogy Szatmárnémetiben végeztetek, hogy szatmáriak vagytok, és Szatmár hazavár benneteket. Mi hazavárunk benneteket."
A megyei tanácselnök után Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere köszöntötte a ballagókat. „A mai nap nagyon fontos esemény diák és szülő számára egyaránt. Életetek egyik forduló- és végpontjához is érkeztetek, ami után egy új fejezet nyílik majd életetekben. Engedjétek meg, hogy gratuláljak elsősorban a diákoknak, mert sikeresen abszolválták ezt a négy évet, aztán a pedagógusoknak és a szülőknek is, hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mindkét fél munkájára szükség volt ahhoz, hogy a diákok a megfelelő úton, a megfelelő irányba és a megfelelő tempóban haladjanak. […] Biztos vagyok benne, hogy a Kölcseyben olyan alapokra, olyan tudásra tettetek szert, amely az egész életetekben nagy hasznotokra válnak majd ebben a nem hétköznapi, és sokszor globálisan változó világban. Az utóbbi utóbbi másfél évben megtapasztalhattuk, hogy bármi is történjen, a tudás és az összefogás nélkülözhetetlen része az életünknek, ezért azt kívánom nektek, hogy ne álljatok meg, hanem haladjatok tovább a megkezdett úton és bővítsétek tudásotokat. Ugyanakkor ne feledkezzetek meg egymásról, tartsatok össze ezután is, és ahol tudjátok, segítsétek egymást. Éljetek teljes életet, keressétek az igazat, a jóságot, és az élet azonnal viszonozni fogja ezt: örömöket fog adni, rengeteg meglepetést és rengeteg sikert” – fejtette ki a városvezető. Kereskényi Gábor után Szejke Ottila helyettes főtanfelügyelő búcsúzott a ballagó diákoktól, arra buzdítva őket, hogy a kölcseys létmódot mindenkor őrizzék meg ezután is magukban, csakúgy mint az itt képviselt elveket, s ezek által törekedjenek az újabb és újabb sikerek elérésére.
A 11. osztályosok nevében Miklovics Anna búcsúzott a végzősöktől. „A nagyvilágban, saját lábatokon állva meglátjátok majd, hogy életetek valódi, élménydús szakasza még csak most veszi kezdetét, és noha az eddigi út is tele volt akadályokkal, felkészültetek és képesek vagytok arra, hogy megvalósítsátok álmaitokat, és elérjétek céljaitokat” – hangzott a beszédben, melynek végén a diáklány arra buzdította a végzősöket, hogy legyenek bátrak és ragadják meg az eléjük kerülő lehetőségeket. A ballagók részéről Erdei Eszter mondott búcsúbeszédet. „Jó volt itt önmagunknak lenni, önmagunkat itt megtalálni. Ebben a közösségben szeretettel vártak minket, elfogadtak, támogattak, és most szeretettel engednek útra. Talán most áll előttünk a legnagyobb ajtó, még nem nyitottuk ki, még itt vagyunk. Hogy ki áll előtte félelemmel, izgatottsággal vagy bátorsággal, azt nem tudhatom, de szerintem mindannyian ki akarjuk most nyitni ezt az ajtót, még akkor is, ha nem tudjuk, mi vár ránk mögötte” – mondta Eszter, majd egy utolsó tanácsot is hagyott még maradó iskolatársainak: éljenek meg minden pillanatot, és erővel, hittel és kellő bátorsággal tartsanak a kitűzött cél felé.
A dalokkal és szavalatokkal színesített ballagási ünnepséget az elismerő oklevelek és a megannyi különdíj átadása, majd a Szózat közös eléneklése zárta. Az eseményt teljes terjedelmében az ide kattintva elérhető linken lehet megtekinetni.
